SZiasztok! Erre a hétre egy kicsit személyesebb, mesélős videót terveztem. Egyrészt ilyen még úgysem volt a Youtube csatornámon, másrészt pedig irásban nagyon hosszú lett volna.
Na mondjuk igy sem lett rövidke, viszont nyugodtan lehet háttérzajként használni mert tényleg csak mesélek benne a mindennapjainkról, szóval nem kell hozzá a monitorra tapadni (és az álmos fejem nézni:) ). Nagyon sok mindent kihagytam a videóból, lehetett volna még bőven a "rossz" dolgokról beszélni de nem akartam nagyon panaszkodósra venni a figurát, meg persze jó dolgokból is akad még bőven, szóval remélem azért hogy sikerült a két oldal közt az egyensúlyt megtalálnom!
Ha kiváncsiak vagytok rá hogyan alakulnak a napjaink négyesben akkor itt tudjátok megnézni:
.png)
2 megjegyzés:
Szeretném megköszönni a saját nevemben, hogy ezt a videót megosztottad. Nem lehet könnyű ilyen betekintést engedni az életedbe, átélni meg pláne. Biztos, hogy egy (két) gyerek olyan örömöt tud adni neked, amilyet semmi más, és minden nehézség ellenére az, hogy van családod a legjelentősebb dolog az életedben.
A saját részemről csak megerősítést nyert még inkább (ha lehet ezt még fokozni) hogy én nem vagyok alkalmas az anyaságra, nem akarok szülni, nem akarok egy gyereket sem felnevelni. Szerintem jogom van ehhez a döntéshez is, mint ahogy mások úgy döntenek hogy szeretnének gyereket. :)
Azt nem értem, hogy sokszor nincs önbizalmad, a "szupermamik" ellentéteként állítod be magad, mégis van időd egy blogot kezelni. Egy blog felépítése rengeteg meló, nagyon sok mindenhez kell érteni a videó vágástól kezdve az informatikáig, és az sem árt, ha az embernek van kreativitása és tud értelmesen beszélni. Igenis legyél büszke rá, hogy nem "csak" gyerekeket nevelő anya vagy, hanem van egy olyan nőies, kreatív oldalad is, ahol kicsit lazíthatsz, amikor van egy kis időd. Ne vedd a blogot tehernek, inkább hobbinak, mert egy anyának IS LEHET hobbija és nem kell hogy minden a gyerekek körül forogjon. Te nem csak anya vagy hanem NŐ.
Én nagyon szeretem a tartalmat amit gyártasz, szurkolok neked!
Köszönöm a kedves szavakat, valóban hajlamos vagyok néha csak lefelé nézni :) Persze hogy jogod van úgy érezni hogy soha nem akarsz gyereket! Én is nagyon sokáig igy éreztem, én voltam az aki felállt az asztaltól az étteremben ha gyerekesek ültek mellé, azért nem jártam animációs filmre moziba mert sok a gyerek és még sorolhatnám. Aztán egyszer csak megváltozott minden és tök utálom hogy azóta is ezt kell hallgatnom hogy bezzeg régen hogy utáltad a gyerekeket...Igen, és? nekem meg jogom van megváltozni, azt is el kell fogadni ha az emberek változnak.
Megjegyzés küldése