2018. január 10., szerda

Tanulj meg dicsekedni! | #momlife


Azt vettem észre magamon hogy ha szóba kerülnek a gyerekek egy beszélgetésben - legyen az egy családtaggal folytatott társalgás, vagy egy mamitárssal történő csevej a játszin - valahogy mindig a negativ dolgok kerülnek szóba, mindig a nehézségeket vitatjuk meg. "Jaj, a tiéd se alszik?" vagy épp "az enyém is beteg volt megint" tőmondatok helyett igazán előkerülhetnének (néha legalább) az öröm és boldogság szavai.



Persze tudom, és néha én is úgy vagyok vele hogy olyan jó tudni hogy másnak is szar vannak nehéz napjai a gyerekeivel, hogy fáradt a hetek óta tartó nem-alvástól, hogy idegesitik vagy épp elbizonytalanitják bizonyos dolgok a gyermeknevelésben. Igen, erre is szükség van, mert ettől kevésbé érezzük magunkat egyedül, vagy kevésbé érezzük talán szaranyának (bár szerintem ilyen nincs is, mert akit foglalkoztatnak a gyermeke dolgai az nem lehet rossz anya). De olyan jó lenne néha ha a pozitiv gondolatok kapnának teret, mert ezeknek van pozitiv és lelkesitő hatása, hogy egymásban erősitsük azokat a dolgokat amikért boldogok és elégedettek vagyunk a mindennapokban, a gyermekeink nevelésében. 

Persze azt is tudom hogy nagyon keskeny a határ a jóizű pozitiv beszélgetés és a dicsekvés/hencegés között. De úgy vélem ha megtaláljuk a megfelelő embert a pozitiv töltetű beszélgetéseinkhez akkor ilyesmitől nem kell tartanunk. Először tehát lehetőleg ne egy ismeretlen "utca emberét" szemeljük ki erre a célra, legyen inkább egy nagyon közeli jóbarát, egy testvér vagy egy nagymama aki biztosan nyitott lesz végighallgatni milyen ügyes és okos is a mi gyermekünk. Emlékszem mikor a nagyobbik lányom még csak pár hónapos volt, képes voltam egy héten többször is felhivni anyukámat hogy elmeséljem neki ma éppen milyen ügyeskedést hajtott végre a legkisebb unokája. Hol vannak ma ezek az érzések, ezek a beszélgetések?  Bevallom nálunk elvesztek valahol a dackorszak meg a kistesó születésének tájékán. De érzem hogy jobb lenne visszahozni ezeket a pozitiv töltetű beszélgetéseket és nem csak azért telefonálni mert a fáradtságtól pont elnyúltam a kanapén és van 5 perc pihenőm beszélgetni. Az is fontos hogy rendszeresek legyenek ezek a beszélgetések és ne csak felületesen emlitsük meg a jó dolgokat, merjünk róluk hosszasan és átéléssel mesélni. Miért ne ecsetelhetném a nagyinak perceken keresztül hogy az unokája milyen ügyesen wc-zik már egyedül? Hisz egy nagymamának minden infó egy ajándék szerintem, és nem mellesleg ez őt is örömmel tölti el. De egy új firka, egy még magasabb torony, egy egyedül összeállitott outfit mind mind mesélésre váró történet. Apróságnak tűnnek, de igenis nagyon fontos kis történések a gyermek életében amire merjünk büszkék lenni!

Ha már a családon, közeli barátokon begyakoroltuk ezt a pozitiv hangvételű beszélgetést akkor jöhet a tágabb ismeretségünk is. Ha a játszótéren valaki megdicséri a gyerekünket hogy milyen ügyesen énekel akkor például ne az legyen a válaszunk hogy "köszi, de egész nap be nem áll a szája, olyan hangos" hanem mondjuk azt hogy verselni is szeret és mesét is mond nekünk esténként. Ha szerencsénk van akkor a fogadó félnél is elindul ez a fajta gondolkodásmód és szintén valami jó dologgal válaszol nekünk. Rosszabbik esetben dicsekvésnek veszi és ezzel be is rekeszti a beszélgetést, de gondoljunk arra hogy a kapcsolatunk még nem érett meg egy ilyen beszélgetésre. Keressünk mást aki erre nyitott lehet.

Én a magam részéről azt vettem észre hogy itt a blogon is elég sokszor inkább az került előtérbe milyen nehéz két gyerekkel, mik azok amik hiányoznak nekem vagy mi az amit nehezen tudok megoldani. Igy most én is igyekezni fogok néhány pozitiv témát hozni a blogra hogy átjöjjön az az öröm és boldogság ami ott van a mindennapjainkban.


Ti szoktatok dicsekedni?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
 

Beautycrumbs Copyright © 2011 -- Template created by Beautycrumbs -- Powered by Blogger